Tizenöt! Ennyi érmet nyert eddig Molnár Csaba játékosként és csapatvezetőként a Rákóczi Kupán, amivel jelenleg ő az abszolút rekorder – Dózsa Zsolttal holtversenyben. Nem mellékesen, a Hadnagya Kupáról is van egy bronzérme. Az elmúlt három évben a Bibó csapatát vezette a dobogóra az iskola történetének legjobb eredményeit elérve. Interjúnkból kiderül, lát-e esélyt a hasonló folytatásra.

A Bibó húsz évet várt első éremszerzésére, azóta viszont zsinórban háromszor álltatok a dobogón. Miben látod a sikerek okát?

Minden évben volt egy vezérszerepet betöltő játékos, aki a pályán és a pályán kívül is hatni tudott a többiekre.

A tavalyi torna legjobb játékosának választott Lengyel Szabolcs az MTK akadémiáján folytatta sportpályafutását és így tanulmányait is. Hogyan lehet pótolni egy ilyen remek játékost?

Egységesebb, szervezettebb csapatjátékkal és az egyéni érdekek csapatérdeknek alárendelésével.

A Tekó játékosaként, majd csapatvezetőjeként is nyertél arany-, ezüst- és bronzérmet is. A Bibóval már csak az arany hiányzik. Szerinted összejöhet idén a „triplázás”?

Nem.

Mi a célkitűzés, van-e konkrét elvárás a csapattal szemben?

Úgy vettem észre, hogy eléggé cél nélküli a csapatom hozzáállása. Sajnos. Biztosan szeretnének minél jobb eredményt elérni, de azt akarni kell és több alázatot hozni a kívánt eredmények eléréséért. Nem sokkal, de mostanában lemaradunk a dobogóról, mérkőzéseket vesztünk óriási egyéni hibák, fegyelmezetlenségek, figyelmetlenségek miatt. A nagyobb probléma az, hogy ezekre egyből riposztoznak a játékosok, még a fiatalabbnak mondottak is.

Úgy érzem engem (van azért játékos is ilyen) jobban megviselnek a gyengébb eredmények, mint egy-két „nagy” játékost. E néhány „pozitív” gondolat után nincs más hátra, csak előre!