Vastag Levente, a gyöngyösi csapat kapusa tavaly zsinórban negyedszer nyerte meg a legjobb kapusnak járó különdíjat, amivel abszolút rekorder lett a Rákóczi Kupán. A szimpatikus csapatkapitány idén is négy közé vezetné együttesét. Interjúnkban a Tekós szurkolókhoz fűződő érzéseiről is beszél.
Tavaly sporttörténelmet írtál azzal, hogy negyedszer is a torna legjobb kapusa lettél. Te hogyan emlékszel vissza az elmúlt négy idényre?
Óriási megtiszteltetés és hatalmas büszkeség is számomra. Mindegyik év másért emlékezetes nekem. A debütálás, amikor még idegen a közeg, a sok ember, akik közül mindenkit maga a sport, a foci hoz lázba azért van itt, hogy biztassa a csapatát. Lassan hazajárok ide, nagyon szeretem ezt a rendezvényt. Rengeteg barátot szereztem az évek alatt, akikkel jó újra találkozni. Ilyenkor megjelennek a múltbéli történések, mennek a sztorizgatások és persze az esélylatolgatások a tornát illetően.
Az egyéni sikerek mellett a csapat is remekelt, hiszen zsinórban ötször jutott a legjobb négy közé. Ennyire erős a csapategység?
Amikor elsőnek jutott be a legjobb négybe a csapat én még csak nyolcadikos voltam. Már akkor is erős volt az egység, a csapatban csak kollégisták voltak, úgy ahogy most is. Megpróbáltuk mindig erősíteni egymást. Rengeteg időt töltöttünk együtt, edzések után még órákat beszélgettünk, de említhetem a közös futóedzéseket is. Mi mindig is csapatban voltunk jók, tisztában vagyunk a képességeinkkel. Ha valaki hibázik a pályán, akkor jön a társ, aki csúszik-mászik hogy kijavítsa, amit a másik elrontott. Tudjuk, hogy csak így lehetünk sikeresek. Mindenki teszi a dolgát, tudja mit kell tennie azért, hogy egyről a kettőre jussunk.
Amennyire szép eredmény a sorozatos négy közé jutás, az öt elődöntőből egyet sem sikerült megnyerni és a bronzmeccsekből is „csak” kettőt. Mi hiányzik a még nagyobb sikerhez?
Tavaly két dolog hiányzott, a koncentráció és a higgadtság. Döntő szituációkban nagyon sok volt a rossz döntés, amit a koncentráció hiánya okozott, de ha sikerült is jó döntést hoznunk, akkor rengetegszer remegett meg a lábunk. Ha ezen sikerül változtatni, akkor eredményesebben lehetünk a kupa véghajrájában is.
Szembetűnő, hogy a Tekós szurkolótábor is rendszeresen mellétek áll, ha épp nem a Rákóczi ellen játszotok. Szerinted minek köszönhető ez a szimpátia?
Az ő támogatásuk nagyon sokat jelent a csapatnak. Több kupa kellett hozzá, hogy kiépítsük ezt a barátságot. Amikor biztatásra volt szükségünk, akkor mögénk álltak. Ők fantasztikusak és összetartóak. Nagyon büszke vagyok erre a barátságra, ami a foci őszinte szeretetére és annak tiszteletére épül. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a Tekóé az ország legjobb középiskolai szurkolótábora.
Mennyire változott a csapat? Hogy látod az idei esélyeket?
Nagyon megváltozott a csapatunk. Néhány játékosunk befejezte tanulmányait és helyettük kell az új és sikerre éhes fiatalokat beépíteni a csapatba. Emellett sajnos van egy sérültünk is, aki tavaly berobbant a csapatba, de idén sajnos nem tarthat velünk. Az idei kupán szerintem sok lesz a hasonló képességű csapat. A Tekóval mindig számolni kell, emellett nem tudhatjuk, az Orosházánál hogy sikerült a generációváltás. Berobbantak a Bibósok, akik az előző két kupán megtréfáltak minket. A halasi iskolák között mindig nagy a versengés, ami érthető is. Remélem, hogy egy színvonalas kupa elé nézünk, aminek középpontjában a labda lesz.