Hagyományainkhoz híven az idei évben is megpróbálunk némi előzetes esélylatolgatást tenni a kupa várható kimenetelét illetően. Az idei tornán szereplő vendégcsapatokat a tavalyi helyezésük fordított sorrendjében mutatjuk be. A jóslatokat a tavalyi tapasztalatokra és az idei középiskolás szezonban látottakra alapozzuk. Ahogyan mondani szokták, a megjósolt végső helyezésekre a tévedés jogát fenntartjuk 😊

Kiskunmajsa: A tavalyi torna nyitómeccsén egy félidőn keresztül tudták tartani a lépést a házigazdákkal, sőt egy szépségdíjas góllal a vezetést is megszerezték. Utána a Tekó megtörte az ellenállást és úgy tűnt, a Tomori további szereplésére is nagy hatással volt az a vereség. A majsai fiúk szerzett pont nélkül zárták a versenyt, idén mindenképpen javítani szeretnének.

Magyarkanizsa: A vajdasági csapat is élt már meg fényesebb napokat. Bár nem szerepeltek túl jól, több meccsen is az lehetett az ember érzése, hogy csak egy pici hiányzik ahhoz, hogy a csapat átlendüljön a holtponton. Ha ezt az apró hiányzó láncszemet megtalálják, megcélozhatják a csoportból való továbbjutást.

Bibó: Az évtized elejének sikercsapata alaposan megfiatalodott, jelenleg is a csapatépítés fázisában vannak. A középiskolás tornákon voltak szép villanásaik, de igazán kiugró eredményt nem sikerült elérniük. A kispadon azonban a kupatörténet egyik legendája ül, ha valaki, akkor Molnár Csaba pontosan ért hozzá, hogyan hozza ki tanítványaiból a maximumot.

Kiskunfélegyháza: Zsinórban két elveszített kupadöntő után tavaly már a csoportból sem jutott tovább a jelentősen átalakuló Consti. Az idei középiskolás tornákon azonban rendre a mezőny első felében végeztek, sőt, aranyérmet is szereztek. Velük kapcsolatban két nagy kérdés merül fel: az egyik, hogy elég hosszú lesz-e a kispad a háromnapos meccsdömpinghez? A másik pedig, hogy feszült helyzetekben képesek lesznek-e megőrizni hidegvérüket. Ha igen, akkor akár a vasárnapi játéknapon is találkozhatunk velük, ott pedig már bármi lehet.

Orosháza: a kupatörténet legeredményesebb vidéki csapatáról év közben ritkán jutunk információhoz, de a nagy merítési lehetőség miatt így is rendszerint az örökös dobogóesélyesek között említjük őket. Most sincs ez másként, Striffel László rutinos edzőként képes lehet utat mutatni az élmezőny irányába.

Sárospatak: a tavalyi torna talán legszomorúbb csapata volt a Patak, miután egy remek pénteki napot egy borzalmas szombat követett. Punyi Gyula tanítványai helyenként kifejezetten szép játékot mutattak be, ám a sorsdöntő pillanatokból rosszul jöttek ki. Ha ezeket a tapasztalatokat a maguk javára tudják fordítani, könnyen a továbbjutók között lehetnek.

Dékáni: Az idei szezonban szinte minden tornán volt kimagaslóan jó meccsük, de legalább egy gyenge produkció is. A saját tornájukon például egészen a döntőig meneteltek, ahol viszont nagy vereségbe szaladtak bele a Tekó ellen. A játékosállomány most is adott egy jó szerepléshez, kérdés, tudnak-e három napon át kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani.

Szilády: Tavaly mindössze büntetőkkel maradtak le a bronzéremről, a vasárnapi játéknapon jó meccseket játszottak. Zákány-mester az egyik legjobb játékosállománnyal dolgozhat, nagy kérdés, hogy a végső győzelemhez szükséges mentális erő megvan-e a srácokban. Ha jól kaphatják el a torna rajtját, idén is éremesélyesek lehetnek.

Sepsiszentgyörgy: Fantasztikus feltámadás után lettek bronzérmesek a tavalyi tornán. A pénteki játéknap után a sorsuk már nem csak a saját kezükben volt, de lépésről-lépésre haladva „visszajöttek a meccsbe” és egészen a dobogóig meneteltek. Bár egyik legjobb játékosuk távozott a csapatból, a többiek is rendelkeznek már kellő rutinnal ahhoz, hogy a Berdének ismét legyen szerepe a vasárnapi helyosztókon.

Kecskemét: Az előző évben egészen a kupadöntőig álomszerű volt a Piár útja. Ott is jól játszottak, a meccs elején komoly helyzeteket alakítottak ki, azután viszont jött egy rövidzárlat, amit a Tekó remekül használt ki. A második játékrészben Vazul Attila fiai megmutatták, hogy komoly tartás van a csapatban. Az idei tornákon kevésbé voltak eredményesek, ami talán a viszonylag rövid kispadnak is köszönhető, de egy jó formaidőzítéssel idén is éremesélyes csapat lehetnek.

Tekó Fakó: Az idei tanévben a Diákolimpián és több középiskolás tornán is remekül szerepeltek a Tekó fiatalabb játékosai. Ezúttal a Rákóczi Kupán is lehetőségük lesz megmutatni tudásukat és olyan tapasztalatokat gyűjteni, amit később az első csapat keretében is hasznosíthatnak. Egy fantasztikus szurkolótáborral a háta mögött akár egy hosszabb menetelésre is lehet esélyük a hazai reménységeknek.

II. Rákóczi: Az idei középiskolás tornákon rendre éremért küzdött a Rákóczi Kupa címvédője, sőt, futsalban bejutottak a Diákolimpia országos döntőjébe is, ahol az előkelő hatodik helyen végeztek. Nem titkolt cél, hogy a csapat megismételje a tavalyi kupagyőzelmet, amire minden esélye meg is van. Egy aranyérem azonban legfeljebb reális cél lehet, semmiképp sem elvárás. Nem szabad ugyanis, hogy a csapatot megbénítsa a teher. Ne feledjük, hogy a Tekó kispadján Dózsa Zsolt és Hugyecz János személyében két olyan ember ül, akik többszörös bajnokok, ráadásul mindketten szereztek kupagyőzelmet érő gólt is, így biztosak lehetünk benne, hogy szoros helyzetben is jó tanácsokkal tudják majd ellátni a játékosokat.

A Rákóczi Kupa Podcast riporterei az alábbi tippeket adták a végeredményt illetően:

Jáger Levente: 1. II. Rákóczi, 2. Kiskunfélegyháza, 3. Szilády, 4. Kecskemét

Kocsis István: 1. II. Rákóczi, 2. Kiskunfélegyháza, 3. Szilády, 4. Kecskemét

Tóth Tamás: 1. II. Rákóczi, 2. Kecskemét, 3. Kiskunfélegyháza, 4. Szilády

Dávid Géza: 1. II. Rákóczi, 2. Szilády, 3. Sepsiszentgyörgy, 4. Sárospatak